Vallomások

Raffer Ildikó Önkéntesnek lenni jó dolog!


Én a Madarász kórházban tevékenykedem minden szerda délután kettő órától kifulladásig. Egyedül dolgozom, mert az évek alatt nem akadt senki, aki betársulna ebbe a nemes feladatba mellém hosszú távra. Egészen nyárig a belgyógyászati osztály játszószobájában játszottam a beteg gyerekekkel, ám sajnos jelenleg nincs nyitva a kis szoba. Így mindig bemegyek a kórterembe, és a beteg ágyak mellett a csöppnyi szobákban próbálok mosolyt csalni a kis betegek arcára. Itt minden héten új betegek vannak a kórtermekben, és akármikor megyek, sosem tudom előre, mi vár rám. Azt se tudom, kicsik vagy nagyobbak lesznek a betegágyakban, fiúk vagy lányok, jókedvűek vagy sírósak, aktívak vagy passzívak. Az egész egy nagy zsákbamacska, és a játéktevékenységbe bevonó önkéntes rátermettségén múlik, mit hoz ki az épp aktuális helyzetből. Sok lehetőséget kínálok minden alkalommal, és minden egyes szerda délutánom estére bearanyozódik.

A lehetőségek közül csak néhányat említek a teljesség igénye nélkül: kézműveskedés, gyurmázás, színezés, hajtogatás, kártyázás, társasjátékozás.

Múlt héten kék papírtányérokból, fonalakból, karton papírból készítettünk egy tengert, és néhány állatkát, s közben jót beszélgettünk a vízről. A víz egy kifogyhatatlan témakör... S ha beszélgetünk róla, ösztönözni is lehet rögtön a gyerekeket az ivásra, ugyanis bármikor bekukkant a nővérke, vagy a doktor néni a beteghez, az az első kérdés hangzik el:

- Anyuka, iszik eleget a gyerek?

Ma délután a gyurmázás volt a top tevékenység. A legtöbbet egy állami gondozott két éves kislánnyal játszottam, aki hatalmas szemeivel szinte könyörgött, hogy vegyem már ki a rácsos ágyból.

Az ilyen találkozások után, mindig magában azon tűnődik az ember, vajon hány nehéz sorsú gyermek él ma hazánkban?

S bármilyen szomorúság is árad szét olykor lelkünkben a beteg gyerekek láttán, mégis úgy gondolom, az az igazi szeretet, amikor csak adunk, és nem várunk cserébe semmit, sokkal többet ad nekünk, mint bármi más. Ha benned felkel a nap, nem tudod a fényét másokkal nem megosztani.

<< Vissza